A leszállást nemrég kezdtük meg. Sydney felülről meseszép. A többi helyet is szerettem,de Sydneyre nincsenek szavak! Gyönyörű, de tényleg. Remélem itt tényleg minden más lesz... Miután leszálltunk, becsekkoltunk, majd elindultunk az új otthonunkba. Fogadni merek a szüleim megint egy kertes házat vettek, ami kongani fog az ürességtől. Hogy miért? Mert általában egyedül vagyok. Reggel 5-6 fele mennek és este 11-12 fele jönnek. De nem eddig dolgoznak, dehogyis! Reggel legkésőbb délig bemennek, aztán négyig eljönnek. A többi idejükben vagy együtt vannak vagy anyu fotózásaira mennek.
Miután megérkeztünk, körbe néztünk a házban, majd felmentem a szobámba. A szobám megint hatalmas, milka lila és Eiffel torony matricás. Semmi extra, az ember egy idő után megszokja. Épp elkezdtem kipakolni, amikor apa felkiabált lentről.
-Gyere enni!
-Pillanat, csak elrakom a ruhákat!-kiabáltam vissza.
-Most! A ruhák megvárnak!-erre csak visszadobtam az ágyamra a ruha kupacot és magam alatt mormogva elkezdtem lesétálni a lépcsőn.
-Mit eszünk?-kérdeztem, amikor leértem.
-Kivételesen pizzát-felelte anya. Anyuval leültünk vacsorázni, mert apámnak most meccset kell néznie, ezért később eszik, de nekem le kellett jönnöm, nem várhattam fél percet sem. Szülő logika... Miután végeztem, vissza mentem a szobámba és befejeztem a pakolást. Hamar végeztem vele, ezért úgy döntöttem, hogy ezt a szobát kivételesen kidekorálom. A falra posztereket és egy pár képet, képeslapot tettem. Miután ezzel is gyorsan végeztem, focis cikkeket kezdtem el kivágni egy pár újságból, amiket az ajtómra raktam. Mindent a helyére tettem, aztán eszembe jutott még valami, ezért anya keresésére indultam. Minden szobában megnéztem, még az udvaron is, ami mellesleg gyönyörű, de nem találtam sehol. Utam a konyhába vezetett, azon belül is a hűtőhöz, amin egy kis cetlit találtam.
,,Apáddal elmentünk feltérképezni a környéket. Pizza a hűtőben, ha éhes vagy melegítsd meg, este jövünk. Ha valamire szükséged van hívj. Puszi Anya"
Minden világos. Már az első nap is elmennek. Mindegy, úgy is megszoktam. Megfogtam a telefonomat és írtam egy sms-t édesanyámnak.
Hello! Hova raktad a Barcelonás párnámat? Azt amelyik nem fért be hozzám.
5 perc után válaszolt is.
A szobánkban, a (kicsi) piros bőröndben van.
Hát ezt is megtudtam. Felmentem a szobájukba és a három piros bőrönd közül kiválasztottam azt, amelyik a legkisebb, kivettem a párnát és visszamentem a szobámba. Mivel sajnos túl elkényeztetett gyerek vagyok, ezért a szobámhoz külön erkély is járt, ami az utcára nyílt. Szép, csöndes utca. Az erkélyemen találtam egy nyugágyat amire kényelmesen elhelyezkedtem és ott üldögéltem addig, amíg le nem hűlt az idő. Felálltam és éppen be akartam menni, amikor még egyszer visszafordultam és a szemben lévő házban megláttam egy srácot. Az arcát nem láttam jól, mert ahhoz messze volt, de sötét haja és izmos felső teste van. Egyszer csak felém fordult, mire megijedtem és berohantam a szobámba. Pár perc után újra oda néztem, de ő addigra már eltűnt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése